Iskolak__sz__lts_512cbea80bbcc.jpg
Nyomtatás

Iskolakészültség megállapítása

Szerző: Kissné Takács Erika–Rákóczi Zoltánné
Kiadó: Pedellus Tankönyvkiadó
116 oldal; 200 mm x 280 mm; 280 gramm
Kiadó:
2075 Ft
1976 Ft
Az áfa összege 99 Ft
48 óra
Leírás

Az óvodáskorú gyermek megismerésének, fejlesztésének rendszere és eszköztára című sorozat jelen, azaz a hetedik kötete igen fontos állomása a kiadványsorozatnak. A szerzők e kötetben vállalkoznak arra, hogy az eddigi kötetek tartalmi egységeit az iskolakészültség szempontjából integrálják. Nem kis vállalkozás ez, ha arra gondolunk, hogy a szintetizálást több célnak is alá kellett rendelniük.
A kiadvány egyik legfontosabb célja és értéke, hogy túllép, túlmutat az óvodáskorú gyermeken. Nem pusztán az iskolakészültség megállapításának célja lebeg a szerzők szeme előtt, hanem az iskolai beválás kérdése is. Két szempontból is korszakalkotó ez az elgondolás.
Egyrészt a szerzők, mint gyakorló óvodapedagógusok komoly és felelősségteljes munkájából kiindulva válik láthatóvá számunkra, hogy soha nem szabad megfeledkeznünk pedagógiai munkánk ellenőrzéséről. E kiadvány lehetővé teszi, hogy a gyermek fejlődése nyomon követhető legyen az első iskolás év végéig, s ezzel az óvodapedagógus objektív információt kaphat saját, több éven át végzett nevelő-fejlesztő munkájáról a vizsgált gyermekeket illetően. Természetesen ez csak a tanítókkal való szoros együttműködésben valósulhat meg, s ez jelenti, ez implikálja a szerzők másik fő célkitűzését. Jelen kötettel a szerzők egy lehetséges módját adják az óvodapedagógus-tanító tartalmas együttműködésének, melynek igazi nyertesei a gyerekek. Az úgynevezett „átadó lap” lehetővé teszi, hogy a tanító képet kaphasson az óvodából érkező gyermekről, annak értékeiről, esetleg a tanulási, magatartászavar veszélyeztetettségről. Hangsúlyozni szeretném, hogy az óvodapedagógus objektív, és a gyermek fejlődési lehetőségeit, potenciáljait tükröző véleménye nem eredményez kedvezőtlen befolyásoltságot a gyermek megítélését illetően. Tudniillik sok tanító tart attól, hogy az óvodapedagógus véleménye bizonyos gyerekekről lesújtó lesz, s ezzel ő maga is kedvezőtlenül fog vélekedni az adott nebulóról. Ez tévhit! Megfelelő kommunikációval, s helyes pedagógiai attitűddel ez elkerülhető. E kiadvány ragyogó példája mindennek.
Jelen kötet tehát az iskolakészültséget és az iskolai beválást is egyaránt képes mérni. A szerzők e kettős célt olyképpen tudták megvalósítani, hogy a vizsgálat felső korhatárát kitolták a 8. életévig. Meghagyták ugyan a korábbi kötetekben már jól bevált ötfokú értékelési skálát, de a képességek fejlettségi szintjeit az első iskolai év végéig kellett megállapítaniuk. Ehhez elsőosztályos gyerekekkel is el kellett végezni a felméréseket. A mérés eredményei jól megmutatják számunkra, hogy az iskolai tanulás mely képességek területén eredményez jelentős javulást. E képességterületek az iskolakészültség megállapításánál prioritást élveznek. Ugyanakkor az elemzésből az is kiderül, hogy mely képességek nem fejlődnek igazán az első iskolai év alatt. Valószínűleg az iskolai tanulás nem „hívja” ezeket a képességeket, tehát az iskolai beválás szempontjából másodlagosak e területek. (Ilyen képességterület például a nagymozgás, mely érthető is, ha összehasonlítjuk az óvoda és az iskola által nyújtott mozgás lehetőségeket.) Fontos azonban kiemelni, hogy az óvodapedagógusoknak és a tanítóknak egyaránt értékesek ezek a mérési eredmények, hisz a további pedagógiai célokat és feladatokat körvonalazzák számukra. Ilyen szempontból e kötet sok érdekességet és meglepetést is szolgáltathat az olvasó és főként az e mérési eszközt alkalmazó számára.
A szerzők a fentieken túl egy újabb kihívásnak is próbáltak megfelelni. Miután szakmai szempontból helyesen ragadták ki azokat a képességterületeket, amelyeket az iskolakészültség, iskolai beválás érdekében vizsgálni szükséges, felmerült a kérdés, milyen tartalommal is tegyék ezt. Úgy gondolták, hogy változatosságra kell törekedniük, ezért a 2–6. kötetben feltüntetett mérési eljárások tartalmán néhol módosítottak. Szakmai célkitűzésük helytálló, hisz az fontos, hogy egy képességterület minél több módon legyen tetten érhető, mérhető. E szándék azonban olykor-olykor kétségessé teheti a mérés megbízhatóságát. De mivel e mérési eszköz elsősorban tendenciákat állapít meg, tehát egy elvárható fejlettségi szinthez viszonyítva tesz jóslást arra, hogy a vizsgált gyermek milyen fejlettséggel rendelkezik, ezért a tartalmi módosítás még nem eredményezi a megbízhatóság elvének sérülését. Ugyanakkor a szerzőkre vár a feladat, hogy majd a kellő tapasztalat birtokában korrelációs vizsgálatokat végezzenek a hasonló részképességeket mérő feladatok között.
E kötet tehát alkalmas az iskolakészültség megállapítása kapcsán annak megítélésére, hogy a vizsgált gyermek egy-egy képesség területén rendelkezik-e a megfelelő fejlettséggel. A szerzők jogosan hangsúlyozzák, hogy ha bármely képesség területen lemaradást, bizonytalanságot tapasztalunk, mivel az iskolaéretttség megállapítása a tét, ne mulasszuk el szakember, szakintézmény segítségét kérni. Természetesen ezzel együtt izgalmas és szakmai kihívást jelentő fejlesztési feladatok várnak ránk, melyek sok más egyéb pedagógiai teendővel együtt jelentik e pálya szépségét.

Kelemen Lajos
pszichológus

Itt a nyár!Iskolaérett vagyok?! - Tájékozódás térben és időben - szintfelmérő óvodásoknak 48 matricával
Vissza: Óvodásoknak