A MEGISMERÉS SZINTJEI (HAIKUFÜZÉR UTAZÓKNAK)

Az alcím szerint M. Tóth Tivadar utazóknak szánja haikuit. Mintha az indulás és a célba érés köztesének, a hordalék időnek a kihasználására biztatna, amikor nem szívesen mélyedünk bonyolult gondolatokba, inkább csak nyomkodjuk a telefonunkat. Innen nézve az egyetlen pillantással áttekinthető haiku az érintőképernyő alternatívájává válik. Könnyű műfaj, vasúti olvasmány? Igen, és mégsem. Ha ráérzünk a versek tömör kerekdedséggel álcázott töredékességére, lezáratlan lezártságára, a füzéres szerkezet játékos komolyságára, az útvonal újra tervezésének önként vállalt kényszerére, akkor rájöhetünk, hogy a kötetnek vannak olvasófotelt kívánó megértési szintjei is. Meg hogy az utazó fogalma sem szűkíthető csupán a közlekedési eszközök köztes idejű vendégére.