Tér és tükör – mindennapi kísérteteink

Erdélyi Ildikó

A könyv tanulmányai olyan tükrözési folyamatokat ragadnak meg, amelyek a pszichoterápiás térben vagy „mintha térben”, a pszichoterápia résztvevőinek kapcsolatában jönnek létre. A külső, mindennapi valóság és a belső, szubjektív realitás történései egyaránt tükröződnek ebben a térben. Jelen és korábbi idők kapcsolatai jelennek meg benne, az erőt adók is, de azok is, amelyeket, mint a múlt „kísérteteit” hordozzuk magunkban, amikor hajdan volt „szellemeinkkel” viaskodunk. A tanulmányok bevezetnek a pszichoterápiás munkába, bemutatják annak terét és tükör természetét úgy, hogy összeköttetést teremtenek a terápia jelenségvilága és a mindennapi élet jelenségei között. A könyv kérdésfeltevései a szociálpszichológia területén fogalmazódtak meg, a válaszok azonban már kettős keresztségűek, magukon viselik mind a társas lélektan, mind a pszichoanalízis jegyeit. Társas lélektani jelenségek vizsgálati eredményei találkoznak benne a pszichoanalitikus megfigyeléseivel.
Izgalmas, mindünket érdeklő rejtelmek kutatása nyomába szegődünk a szerző kérdéseivel, melyek az interakció nem verbális területe (érintés, tekintet, autokontaktus) felől (1. rész) vezetnek a „megszólító és megigéző múlt”-on át (2. rész) a közösségi és privát mítoszteremtés, valamint elméletalkotás összefüggéseinek bontogatása felé (3. rész), hogy azután az „átmeneti tér” dzsungeli sűrűségébe lépjünk. Rátalálhatunk arra, hogy a terápiás csoport társas kölcsönhatási rendszerének mintha világában a pszichodráma mennyire eleven és különös televénye a tükrözéseknek és fantáziának, ahol a való élet és a fikció a megkettőződöttség mágiájaként jelenik meg. Benne és általa e kettős világ csodája tárulhat fel előttünk (4. rész). Végül a drogfogyasztók által teremtett, meghamisított világba vezet be a szerző bennünket (5. rész).