Leírás
|
„A rövid, kis népi eposz elsősorban nem azáltal hat, hogy paródia, hanem azáltal, ami eredeti, népies góbéság, bumfordiság […]. […] Alakjainak kancsal humora, ravaszdi észjárása engem már akkor harsogó jókedvre bírt, amikor még egy fél igazi eposzt sem olvastam.” /Illyés Gyula/ A magyar romantika kedvenc műfaját, az eposzt parodizálja. Azonban A helység kalapácsa nemcsak a klasszicista eszményt, a túlzásba vitt pátoszt, a fennkölt hangnemet és a jellegzetes eposzi kellékeket teszi nevetségessé, hanem a költészetnek romantikus, ünnepélyes értelmezését is. Petőfi műve nemcsak szándékoltan alantas nyelvi fordulataival hívta ki a kritikusok megbotránkozását, hanem tárgyválasztásával is: a hatalmasra növesztett falusi életképpel, amely végső soron a dolgos falusi nép vasárnapi foglalatosságait emeli fel és fokozza le a „költészet” segítségével. A helység kalapácsát mégsem lenne helyes a népies versei közé sorolni: nemcsak világlátása, de nyelvszemlélete is szemben áll a népiesség naivitásával. A mai napig közismert mű. Szeretjük, élvezzük, még ha egyre több az értelmezésre szoruló szó, kifejezés benne. Zsurzs Éva filmjének (1965) parádés szereposztása, és kiváló színészeink értelmezése azonban segít élő klasszikusként megtartani. A kötetet Deák Ferenc grafikusművész szellemes rajzai gazdagítják. |
