Lábszárfekély

Várkonyi Viktória

A vénás betegségek népegészségügyi jelentõségére számos nyugat-európai országban már a 60-as évek végén felfigyeltek, és ennek eredményeképpen láttak napvilágot a különbözõ epidemiológiai tanulmányok, amelyek adatelemzései szerint Nyugat-Európában a lakosság 1-1,5%-a szenved krónikus vénás elégtelenség okozta lábszárfekélyben. Jóllehet az ulcus cruris hátterében az esetek 60-80%-ában a vivõeres keringés elégtelensége szerepel, a napi orvosi gyakorlatban azonban számolnunk kell a kombinált vénás-artériás, a „tisztán” verõeres keringési zavar lehetõségével is, az egyéb okokról nem is beszélve. Az ulcus cruris kóroki sokféleségébõl következik tehát, hogy fontos differenciáldiagnosztikai tevékenységrõl van szó, melynek figyelmen kívül hagyása magában rejti a helytelen kezelés lehetõségét – annak összes következményével. A krónikus, nem gyógyuló ulcus crurisban szenvedõ betegek sorsát nemcsak a kezelést végzõ és irányító orvosok szakmai tudása és tapasztalata, hanem a fekélyt elõidézõ alapbetegség súlyossága, az adott beteg általános állapota, továbbá a kezelt páciensek együttmûködése is befolyásolja. A szerzõ klinikai felvételekkel gazdagon illusztrálva nyújt áttekintést a gyakorló orvosoknak a lábszárfekély sokszínû kóreredetérõl. Az egyes kórformák képi megjelenítése mellett röviden vázolja a krónikus sebek kezelésének legfontosabb szempontjait. „