All Books

Bővebb ismertető
– Én megtaláltam a halottat – szólt Dick, és leült, jegyzőkönyveit az asztallapra
dobta. – A holttestet kivitték a házból, holnap megtudom,
hogyan, és belefektették abba a kocsiba, amely a mellékutcában rám
várakozott.
Harry Stone füttyentett.
– Ki a halott? – kérdezte.
– A halottnak, öregem, nincs feje. Ahogy elvágták a torkát, ugyanoly
fesz telenséggel az egész fejét lemetszették. Ostobaság, hogy ilyen könnyű
hangon beszélek róla, végeredményben szörnyűség…
– Tehát így vagyunk? – dünnyögte Harry, és hirtelen felvidulva vonta fel
a szemöldökét.
– Nem baj, Dick!… Hogy kárpótoljam, valamit lehelyezek az asztalára. –
Felöltője zsebébe nyúlt, és a meglepett Dick elé rakta a fehér galambot.
Rejtélyes gyilkosságok, vonzó különleges nők, furfangos rendőrfelügyelők,
reménytelen vagy boldogra forduló szerelmek – mind megtalálhatók
ezekben a filléres regényekben, a két világháború közötti Magyarország
oly sokak által kedvelt olvasmányaiban. Bűnügyi és szerelmes történetek
– ezek a legkeresettebbek ebben a műfajban. A történet mindig fordulatos,
feszültséggel teljes, de hiteles emberi történet is. Ha valamely
világnyelven íródtak volna, hollywoodi vagy televíziós sikerként tarthatnánk
számon nem egyet közülük. Szórakoztatnak – egy elmúlt világot
idéznek, de akár ma is megtörténhetnének…

A feleségem története – Störr kapitány feljegyzései Füst Milán

Fekete Sas Kiadó, 2018
Információk
408 oldal
Kötés: karton
ISBN: 9786155568671

Összefoglaló
Füst Milán nagyregénye, A feleségem története 1942-es megjelenésétől a világirodalom megfejthetetlen titkú művei közé tartozik.

A Nobel-díjra is jelölt szerző e könyve a világsikert aratott magyar regények egyike: az 1958-as Gallimard-féle francia kiadást követően húsz nyelvre fordították le, s mindenütt elismerő fogadtatásra talált.

A holland hajóskapitány látszólag szokványos féltékenységi drámája a bájos és frivol francia nővel egy gyötrelmes kapcsolat mennyei magasságait és pokoli mélységeit mutatja be. A rögeszmévé és önpusztító szenvedéllyé váló féltékenység, a bizonyosságra törekvés ördögi köreit járó Störr kapitány végül rádöbben: bárhogyan is volt, Lizzy immár elválaszthatatlanul hozzá tartozik. Látja az utcán a már évek óta halott asszonyt, s bízik abban, hogy „egy nap, verőfényes időben megint csak fel fog tűnni valahol, egy névtelen utcában, valami sarkon… S hogy fekete köpenyén keresztül fog sütni a nap. A lelkemet teszem rá, hogy így lesz. Különben minek élni?”

Az új kiadást a könyv iránt állandóan fennálló, de mostanság – főként az internetes oldalaknak, közösségi portáloknak köszönhetően – különösen növekvő érdeklődés tette szükségessé.

Poós Zoltán
PESTI KALLIGRAM KFT., 2020
Aki egyszer megszeretett egy Poós Zoltán-verset, az az összeset szeretni fogja. Van ebben a költészetben egy titokzatos paradoxon: egyfelől ott érezni minden versben a legélesebb figyelmet bármire, ami trendi, naprakész és mai, másfelől viszont fájó nosztalgiát minden iránt, ami elmúlt, ami hagyomány, ami tegnapi – de még az egy perccel ezelőtti iránt is. Talán ennek az ellentétnek a finom feszültségébe sajdul bele az olvasó szíve. Poós Zoltán új verseskönyve tele van ilyen sajdításokkal. Mi mindent el tud mondani az ezredforduló utáni magyarországi vidéki életről pár mellékesnek tűnő verssor: „útközben meglátok egy temetkezési irodát. / Miért nézi?! Mert ott van egy libikóka? / Igen, tíz éve még óvoda volt, na és.” Egy régi családi otthon felszámolásának tragédiáját szinte elfedi az idill: „Vasárnapi ebédek, fújják a leves felszínét. / Valaki mindig idő előtt kezdett kanalazni. / A szekrényből – fiókjait filctollal firkálták össze – / négy zsák gyújtós lett. Úgy ötven kiló.” Ezeket az életképeket szomorúnak, de olyan természetesnek érezzük, hogy szinte eszünkbe se jut, hogy ez a könyv nemcsak egy szülőföldről és egy apa haláláról szól, hanem a tágabb világról is: igen, kiürül egy ország, elöregszik egy kontinens, és „Mindenkinek másképp szakad be / az ég. Csak a föld marad ugyanaz.” És mégis: Poós Zoltán versei semmit sem szépítve a valóságon úgy hatnak olvasójukra, mint a fájdalomcsillapító. (Kemény István)

A Nápolyi regények szerzőjének új könyve

Felnőni? Mivégre? Ki mondja meg, hogy mi lesz belőlünk és kire fogunk hasonlítani?

Valami baljós dolog történik Giovanna bájos gyermekarcával, és lassanként kiütközik rajta a kamaszok rusnya undoksága. De vajon tényleg így állnak-e a dolgok? Melyik tükröt válassza az ember, hogy visszataláljon önmagához, és megmeneküljön?
A gyermekarc szépségének elillanását követően az új ábrázat utáni hajsza két Nápoly közt zajlik, amelyeket testvéri szálak kötnek össze, s amelyek kölcsönösen rettegik és gyűlölik egymást.
Az egyik Nápoly odafönt pózol, az erényesség álcáját magára öltve, a másik odalenn található, a mélyben, harsánynak és közönségesnek tettetve magát. Giovanna e két Nápoly közt ingázik, hol alázúdulva a mélybe, hol felkapaszkodva a magaslatokra, és mindeközben eltévelyedve tapasztalja, hogy sem odafönn, sem a mélyben nem talál válaszokra, a város pedig nem nyújt szabadulást.