All Books

Információk
336 oldal
Kötés: kemény kötés
ISBN: 9789632664842
Összefoglaló
Kicsoda Richard Leakey, a Háború a szavannán szerzője? Író, akinek már nyolc könyve jelent meg. Tudós, aki követte antropológus szülei példáját, és maga is tudományos pályára lépett. Muzeológus, aki huszonöt éves korára a Kenyai Nemzeti Múzeum igazgatója lett. Terveit azonban nem válthatta valóra, mert az ország elnöke váratlanul kinevezte a Vadgazdálkodási Osztály élére.
Leakey jól tudta, hogy Kenya csodálatos állatvilágát – különösen az elefántokat – óriási veszély fenyegeti. Az 1980-as évek végére a szavannán vándorló csordák egyedszáma vészesen csökkent, nagy részük áldozatul esett az orvvadászoknak és a hivatalnokok hozzá nem értésének. Az afrikai elefántot ebben a zavaros időszakban nem sok választotta el attól, hogy a kihalás szélére sodródjon. Leakey hamar felismerte, hogy egy új állásnál jóval többről van szó. A vadvilág fennmaradásáért folytatott háború közepén találta magát, mindjárt a tűzvonalban – és a nairobi kormányhivatalokban éppoly ádáz küzdelem folyt, mint kinn a terepen, a parkokban. A kétségbeejtő helyzet szélsőségesnek tűnő intézkedéseket kívánt. Fellángolt a háború, melynek tétje az afrikai elefánt megmentése volt. Leakey az állat- és természetvédelmet küldetésnek tekintette, amiben nem ismert félelmet és megalkuvást: sem törzsi ellentétek, sem korrupt politikusok, sem nemzetközi konfliktusok nem tántorították el céljától.
A Háború a szavannán egy fáradhatatlan újrakezdő hősies harcainak krónikája, amelyből a romantikus szafaritörténetekhez és kalandos útleírásokhoz szokott olvasó Afrika új, ellentmondásos arcát ismerheti meg. A mű vallomás arról, mennyire elkötelezetten próbálta Leakey védeni a vadvilágot és szolgálni hazáját. Túlélt több életveszélyes fenyegetést, politikai támadásokat és egy repülőbalesetet is. De nem tört meg. Kenyában, sőt, az egész térségben ma is ő a környezetvédelem egyik legszenvedélyesebb szószólója. A Háború a szavannán megmutatja, mi

Nagy ​tér, nagy idő, földrésznyi események, császárok, hercegek, parasztok, katonák, rengeteg ember, köztük az olvasót holtig elkísérő emlékalakzatok, csecsemősírás, haldoklók lázképei, aranyló hétköznapok és temérdek elpazarolt vér, százezrek halálával írott kísérleti történetfilozófiák s köztük a boldogságvágy apró mozdulatai, családi közhelyek időtlen bölcsessége – egészebb világ teremtésére elbeszélő még nem vállalkozott, ha csak egy nem: az Iliász szerzője. Tolsztoj sem azelőtt, sem azután nem lelte oly megszállott örömét az írásban, mint a Háború és béke hét bő esztendőjében, mikor szelleme minden erejével a regényt fűtve „csak írónak”, semmi másnak vallhatta magát. Ám ebben az óriáspanorámában is színre lép, ha nem is a próféta még, de a nagy kérdező, s feldúlja néhol látomása rendjét, csak hogy kérdezhessen. Thomas Mann szavaival: „Művészi szemszögből nézve mégis ez a titáni ügyefogyottság adja művének azt az óriási erkölcsi nyomatékot, azt az Atlaszhoz mérhető morális izomterhelést és felkészültséget, amely a szenvedő Michelangelo világára emlékeztet.”

Hadiösvény Cseh Tamás
Európa Könyvkiadó, 2019
Információk
280 oldal
Kötés: keménytábla, védőborító
ISBN: 9789634059332
Összefoglaló
„Kígyó sziszegését hallom, prérikutya vinnyogását… Látom elmenni a bölényeket. Látom a porfelhőt, sápadtarcúak érkeznek. Látom kifordított tenyerüket, békét mutatnak. Látom hátuk mögött a késeket, háborút hoznak. Látom, amint sátrainkba kéredzkednek, és látom, amint reggel elviszik magukkal a békét. Látom, hogy egyre többen jönnek, és látom, hogy nyelvük kétágú… Hallom, hogy hangjuk kígyósziszegés.”
Cseh Tamás és barátai 1961-ben egy hegyi tisztáson felverték az első indián sátrakat. „Tiszta törvényekre, egyszerűségre, átlátható, értelmezhető világra” vágytak. Egy bő évszázaddal azelőtt letűnt kor, a síksági indián kultúra szabályait, eszményeit elevenítették fel a Bakonyban.
Az évente kétszer megrendezett játék hagyománya a mai napig él. A nagy kaland izgalma és a természet szeretete apáról fiúra száll, felnőtt és gyerek egyaránt szívesen azonosul a bátor, szívós és bölcs indiánokkal.
Cseh Tamás a bakonyi törzsek mindennapjairól naplót vezetett, a jegyzetei alapján pedig, Kormos István biztatására, 68-69-ben megírta ezt a sok kutatómunkán alapuló, néprajzilag is hiteles, izgalmas történetet. Évtizedekig kallódott, mire végül napvilágot látott. Legutóbb 2008-ban jelent meg.
A Hadiösvény a bakonyi indiánok könyve, Cseh Tamás egyetlen regénye

„A ​Hajszálgyökerek nem teljesen véletlen könyvcím – írja az elmúlt három évtized kötetben kiadatlan esszéit, portréit, útirajzait, tanulmányait és interjúit keletkezésük sorrendjében összefogó, új könyvéről Illyés Gyula. – Eredetileg egy cikksorozat tetejébe íródott, akkor még így: A nemzeti érzés hajszálgyökerei. Még előbb pedig, a kézirat fejére így: A közösségi tudat hajszálgyökerei.
A hajszálgyökerek a gondolat tapogatózását akarták érzékeltetni. Az eszmék, akár a fák, a derék- és karvastagságú csápjaikkal tartják magukat egyenesen a termő talajon, a valóságban. De napi táplálékukat a cérnavékony, a csipkefinom bolyhocskáikkal szerzik. Azokkal végzik terjeszkedésüket is, azokkal a kis előőrsökkel. Mi táplálhatja vajon – vagy mi mérgezheti – napjainkban a nemzeti érzést? – eredetileg tehát ezt a vizsgálódást akarta bevezetni ez a növénytani hasonlat. De a vizsgáló módszert nem akkor használtam először. Nem is utoljára.
Mi biztosítja vajon még egy-egy – a nemzeti érzésnél is alaposabban körülírt, mert régebb óta megfigyelt – jelenség mai talpon állását, meggyökeresedettségét? Mivel erősíti vajon korunk ezt és ezt az eszmét, és satnyítja meg amazt? Azaz, hogyan működik vajon jelenlétünkben a közösségi tudat? Hol s miképp észlelhető a szellemi – s a művészeti – élet érintkezése a valóságos, a köznapi élettel: hogyan hat az egyik a másikra?
Ez a nem műfaj szerinti, hanem – nagy szökkenésekkel is – időrendben való fölsorakoztatás tán arra is jó lesz, annak a nyomon követésére: mint alakul, fejlődik, tér vissza újra egy elmében egy gond, századunk tán legnagyobb soron levő gondja. Hogy az anyagi termelés megszervezésével, a testet tápláló közösség megteremtésével párhuzamosan, hogyan alakítsuk ki azt a közösséget, első föladatként azokat a közösségeket, amelyek a szellemet táplálják egészségesen; amelyek a tudatot – a szívet – szabadítják emberhez méltó létre. Útleírásban, könyvkritikában, visszaemlékezésben merülnek föl azok a hajszálgyökérhez hasonlított kérdések