All Books

.Szeretsz olvasni?
Élvezed az angoltanulást?
Itt egy nagyszerű lehetőség, hogy
e két szenvedélyt összekösd
 
A kút és az inga Poe egyik remekműve. A spanyol inkvizíció egy halálra ítélt foglyát ájultan zárják a toledói pincebörtön egyik cellájába. Amikor feleszmél, a legteljesebb sötétség veszi körül. Megpróbálja kideríteni, hová is zárták be: tapogatózva körbejár a falak mentén, igyekszik megjegyezni a sarkokat. Amikor megbotlik és elesik, észleli, hogy a cella közepén verem tátong. Utána elalszik, ébredéskor érzi, hogy szorosan egy padhoz kötözték. Rémülten látja az időközben beeresztett gyenge fényben, hogy felette egy bárdszerű inga mozog, mely minden lengéssel lejjebb és lejjebb ereszkedik, s a szíve magasságában ketté fogja hasítani a testét.
A rab egyre növekvő rémületében megmenekül az inga jelentette veszélytől, de újabb rettenetes megpróbáltatások várnak rá. A fémfalak felforrósodnak és lassan megmozdulnak, egyre szűkül a tér: a fogoly közelebb és közelebb kerül a verem pereméhez. A fényben a rab belenéz a verembe, és kimondhatatlan borzalommal fordítja el a fejét.

Bram Stoker két olyan novelláját mutatjuk be, amelyek szerencsés véget érnek. Mintha Stoker írói pályája vége felé világszemlélete szétmarcangolt univerzumában megtalálta volna az összhangot, a harmóniát.
A Drakula vendége című elbeszélésben a hírhedt gróf személye csak közvetve jelenik meg, az elbeszélés végén, mint egy levél írója, amely egyenesen megmentőként tünteti őt fel. A megmentett elbeszélő, egy angol utazó a bajorországi München közelében kirándulásra indul. Kocsisa remegve motyogja el, hogy a Walpurgis-éj következik, a boszorkányszombat éjszakája. Az utazó elbocsátja a rettegő kocsist, és gyalog vág az útnak. Hóviharba kerül, végül egy temetőbe jut, ahol egy kripta bejáratánál húzza meg magát. Aléltan a földre kerül, s amikor föleszmél, a mellén keresztben fekszik egy nagy farkas. Egy csapat katona érkezik a megmentésére, a végén pedig kiderül, hogy kinek is köszönheti az életét.
A cigányasszony jóslatában egy boldog házas ifjú azt hallja a jövendőmondó cigányasszonytól, hogy hamarosan meg fogja ölni a feleségét. A felvilágosult fiatalember nem hisz neki, de utána egy sor esemény kikezdi ezt a bizonyosságot. Így jutunk el a fináléhoz, amely végső soron igazat ad mind az okkultizmusnak, mind a racionalizmusnak.

Szeretsz olvasni?
Élvezed az angoltanulást?
Itt egy nagyszerű lehetőség, hogy
e két szenvedélyt összekösd
Az itt olvasható két elbeszélés James Joyce 1914-ben megjelent Dublini emberek című novelláskötetéből való. Az elbeszélői pályája kezdetén álló Joyce máris képes megragadni és illúziók nélkül ábrázolni szülővárosa életének jellemző vonásait. Mindkét elbeszélést belengi a vereség hangulata. Az Ellenfelek főszereplője, Farrington áldozat és hóhér egy személyben: kishivatalnok egy közjegyzői irodában, állandó pénztelenséggel és alkoholfüggőséggel küzd. Unottan és hanyagul végzi a munkáját, összetűz főnökével, majd a munkanap végén elzálogosítja az óráját, és a pénzzel a kocsmába megy. Miközben minden pénzét elissza, a vereségek sora is folytatódik, s amikor dühösen és megalázottan hazaér, minden frusztrációjáért kisfián vesz „elégtételt”.
Az Anya címszereplőjét, Kearney asszonyt megnyomorítja a szerelem nélküli házasság, és meghiúsult álmait lányán, Kathleenen keresztül akarja megvalósítani. Az ifjú zongoristát egy ír függetlenségi szervezet felkéri zongorakísérőnek négy dublini hangversenyre. A dolgok azonban nem a tervek szerint alakulnak, s a kudarcban anya és lánya megszégyenülésén túl világossá válik a mozgalom erkölcsi katasztrófája is.

Szeretsz olvasni?
Élvezed az angoltanulást?
Itt egy nagyszerű lehetőség, hogy
e két szenvedélyt összekösd
Egy ember, egy kutya, behavazott vidék, metsző hideg. A Tüzet rakni című novellában nem nehéz felfedezni Jack London „legklasszikusabb” történeteinek alkotóelemeit. Azokról az elbeszélésekről van szó, amelyek döntően hozzájárultak London irodalmi arcélének kialakításához. A Yukon folyó barátságtalan vidéken vagyunk, Alaszka és Kanada határán, ahol 1896-ban kitört a klondike-i aranyláz. Ekkor London személyesen is megtapasztalta, milyen az élet az Északi sarkkör mentén.
Itt az író egy egyedi történeten keresztül – egy aranyásó tragikus, de végül is banális eseténél – valami általánosabbat akar bemutatni: az ember és a természet küzdelmét. London műveiben ez visszatérő téma, de a Tüzet rakni elbeszélője különösen meggyőző, talán éppen mert ez nagyon szikár és „elvont” írás. Az elbeszélésben, amely a végletekig kiaknázza az irodalmi naturalizmus eszközeit, szinte kizárólag a tények hideg felsorolására szorítkozik.

Szeretsz olvasni?
Élvezed az angoltanulást?
Itt egy nagyszerű lehetőség, hogy
e két szenvedélyt összekösd!
A Vörös Hajúak Ligája (más fordításban A Rőt Liga; 1892) Doyle korai alkotói korszakához tartozik. Watson meglátogatja Holmest, aki elmélyülten hallgatja egy furcsa, lángvörös hajú úr elbeszélését. A nyomozót fellelkesíti a különös történet. Megkéri a barátját, hogy maradjon és hallgassa meg ő is Jabez Wilsonnak, egy londoni zálogház tulajdonosának rendkívüli történetét.
Ez akkor kezdődött, amikor a zálogos fiatal segédje felhívta főnöke figyelmét egy újsághirdetésre: a rejtélyes Vörös Hajúak Ligája heti négy fontot fizet annak, aki a legvörösebb hajjal rendelkezik. Wilson sikerrel jelentkezik az állásra: a fizetségért napi négy órát kell eltöltenie egy irodában az Encyclopedia Britannica másolásával. Két hónappal később, miután zárva találja az irodát, és az ajtón egy szűkszavú felirat tudatja a Vörös Hajúak Ligájának a feloszlását, Wilson a detektívhez fordul. Holmes rövid helyszíni szemle után, pusztán következtetéseire alapozva rájön, hogy aznap este valami súlyos dologra kerül sor, és elhatározza, hogy meghiúsítja…