All Books

Információk
748 oldal
Kötés: kötve, védővel
ISBN: 9789634058328
Összefoglaló
Én minden egyes lépésnél szóltam neked, figyelmeztettelek, hogy a kárhozatba viszlek

„Nosza, adok én teneked sok latint és kevés nőt, teológiát dögivel és vért, literszám, mint a Grand Guignolban, hogy te kifakadj: Ez hamis, ez becsapás! És ekkor kell a hatalmamba kerülnöd, beleborzonganod Isten végtelen mindenhatóságába, melynek a világ rendje semmi. És azután rájönnöd, ha ügyes vagy, hogy hogyan is húztalak be a csőbe, elvégre én minden egyes lépésnél szóltam neked, figyelmeztettelek, hogy a kárhozatba viszlek; csak hát az ördögi paktumokban épp az a szép, hogy az ember úgy írja alá őket, hogy nagyon is tudja, kivel paktál. Mi másért érdemelné ki a poklot?
Mivel pedig azt akartam, hogy az egyetlen igazán izgalmas dolog, vagyis a metafizikai borzongás, kellemes hatást keltsen, nem maradt más hátra, mint hogy a legmetafizikusabb és legfilozofikusabb cselekménymintát: a detektívregényt válasszam.”

Az olvasó az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb világsikerét tartja a kezében. Súlyosan szórakoztató és szórakoztatóan súlyos regényt. Krimit. Igazi nyomolvasást. A nyomok, persze, a tettes nyomai. Ki a tettes? Miért halnak sorra a szerzetesek egy XIV. századi apátságban?
A rózsa neve nem volna tisztességes krimi, ha az olvasó a regény végén (a legeslegvégén) nem kapna választ erre a kérdésre. De tisztességes (ördögi, ravasz és mégis üde) regény se volna, ha a válasz nem törpülne el a még sokkalta nagyobb kérdőjelek árnyékában. „Ki a tettes?” Ez a kérdés – figyelmeztet a regényhez írott „széljegyzeteiben” Umberto Eco, a tudós szemiotikaprofesszor – nemcsak a krimiknek, hanem a pszichoanalízisnek és a filozófiának is alapkérdése.
A rózsa nevétől a rózsáig hosszú az út, és kacskaringós, de belátható. Ami a rózsától a „tettesig” sötétlő homályt illeti, bizony válasz nélkül maradunk.

Viktor Pelevin
Helikon Kiadó, 2020
Vikor Pelevin, a kortárs orosz irodalom egyik legeredetibb szerzőjének történeteiben semmi sem az, aminek először gondolnánk – és ez alól a Helikon Zsebkönyvek 83. részében olvasható két hosszabb elbeszélése sem kivétel.
A Sárga Nyíl helyszíne eleinte egy zsúfolt társasház benyomását kelti, mígnem hősünk rádöbben, hogy valójában egy öntudatlan utasokkal teli, végeláthatatlan hosszúságú vonaton él, amely soha nem áll meg. Hogy merre száguld az egész Oroszországot magába tömörítő lokomotív, senki sem tudja – a kérdés sokkal inkább az, le lehet-e szállni róla, még mielőtt elérné végállomását.
Kezdetben hasonlóan keveset tudunk a Remete és Hatujjú rejtélyes címszereplőiről is, leszámítva azt, hogy hosszasan bölcselkedve próbálják megérteni egyre baljósabbnak mutatkozó környezetüket – ami igazából nem más, mint egy baromfitelep, ahonnan szárnyas filozófusaink útja jó eséllyel már csak a tányérra vezet, hacsak nem sikerül időben megfejteniük világuk fatális természetét.
Mindkét elbeszélésben remek ötletek és sötét humor mentén bontakozik ki a nagyon is elgondolkodtató kérdés: van-e kiút otthonos börtöneinkből, képesek lehetünk-e megszökni a „valóságnak” nevezett végső illúzióból?

Julius Hertzfeldről, a jó nevű pszichiáterről egy rutinvizsgálaton kiderül, hogy gyors lefolyású bőrrákja van. A férfi rákényszerül, hogy szembenézzen a rideg ténnyel: hamarosan meghal. Ez arra készteti, hogy számvetést készítsen az életéről. Gyönyörűen szőtt mese egy pszichoterápiás csoport utolsó évéről, megindító elmélkedés az élet alkonyáról.